NEGYVENNÉGY

Virar Needa kiváltságos helyzetével elégedetten pillantott le a Császári Központra. Látta a különös fényeket, amik odalent viliództak, de nem törődött velük: azok messze vannak, és nem háborítják azt a zárt kis világot, amelybe ő begubózott. A Császári Központban vannak emberek, akik azért felelősek, hogy a probléma elháruljon, és ő bármikor leszállhasson a bolygó bármely pontján.

A csillagos égre pillantva azt látta, hogy a csillagmező szétválik, és hajók bukkannak elő a hiperűrből. Megdobbant a szíve, mindig is szeretett gyönyörködni az érkező-távozó hajók látványában. Kedvenc időtöltése volt, hogy azonosította és összevetette őket a Lázadók elleni harcról szóló hírekben szereplő hajókkal.

Elmosolyodott, amikor egyszerre két hatalmas hajó is materializálódott a szeme előtt. Azonnal felismerte a csillagrombolókat. Mihelyt teljesen kiértek a hiperűrből, máris elkezdték az orbitális pályára állás manőverét. Ez rutinfeladat, az Accuser és az Adjucator kapitányainak nem jelent gondot.

Mindig is büszke volt arra, hogy messziről felismeri a hajókat. Éppen ezért kíváncsi lett, vajon mitől támadt fel benne egyfajta nyugtalanító érzés. Mire a szeme előtt kialakult a kalamári csatahajók arcvonala, az is eszébe jutott, hogy az Accuser és az Adjucator az Endornál a Lázadók birtokába került. És most egy egész sor kalamári hajó sorakozik fel... Needa elsápadt. Életem legdicsőbb pillanatára, a Lázadók tönkre teszik a világomat!

Egyre több és több Lázadó hajó bukkant elő a hiperűrből. Kicsik, nagyok, cirkálók, fregattok, uszályok és korvettek - mind felsorakoztak a hatalmas rombolók mellé. Az arcvonal közepét a nehéz csatahajók foglalták el, a kisebb harci gépek kétoldalt, egészen a sarki pólusig terjedően nyújtották szét a sort.

Hirtelen megelevenedett az égbolt, és turbólézerek meg ionlövedékek szabdalták szét a sötétséget. Needa a nézőpontjából jól kivehette a Gola Űrvédelmi Bázis megelevenedett egységeit. A szögletes platformok egymás után bocsátották fel a protontorpedókat, s közben turbólézereik folyamatosan okádták a gyilkos fénysugarakat. Az ellentűz első pillantásra semmi kárt nem okozott bennük, de Needa egy idő múltán látta, hogy gömb alakú pajzsaik halványodnak.

Ez nem lehet igaz! Elfordult az ablaktól, és ujjaival végigszántott a haján.

- Mindenki a lőállásba! Nyakunkon az ellenség!

Pedetsen felpillantott a szabakklapjaiból.

- Már megbocsásson, uram, a tükörrelé-állomásokon nincs lőállás.

Needa szája többször kinyílt és becsukódott, amíg a kadét megjegyzése eljutott az agyáig. Ez igaz, de akkor is tenni kell valamit.

- Vegyenek magukhoz fegyvert! Harc nélkül nem jutunk ki innen.

***

A komputerközpontban az áramszünet csak egy másodpercig tartott, de Wedge számára egy örökkévalóságnak tűnt. Elég idő volt ez ahhoz, hogy felnőtti, a hibától való félelmébe beleolvadjon gyermekkori, a sötétségtől való félelmének emléke. A sötétség vakká tesz, és számtalan jövőbeli borzalmat ígér. Amennyire tudta, az alállomás a rohamosztagosok szigorú felügyelete alatt áll, s már minden bizonnyal itt koslatnak az ajtók előtt, hogy visszaszerezzék a központot.

Ismét világos lett. A holografikus kép is összeállt, eleinte rezgett, majd stabilizálódott. Megkönnyebbült, azután rádöbbent, hogy ha van energia, akkor valamit elszúrtak. Vagy nem?

- Miért van energiánk?

Winter még lenyomott két gombot az adattábláján, csak azután válaszolt:

- Itt vannak tartalék generátorok, amik a külső áramforrás hibája esetén kapcsolnak be.

- És odakint nincs energia? És a pajzsok?

Winter újabb gombokat nyomogatott, mire a Császári Palota közelképe összezsugorodott, és megjelent előttük a bolygó. Pajzsnak semmi nyoma.

- Kikapcsolva.

Wedge elővette a komot.

- Corran, megcsináltad!

- Én csak céloztam, ti mondtátok, hová lőjek.

- Hogy kié az érdem, azt ráérünk eldönteni. Légy óvatos, még mindig vannak körülötted TIE-gépek!

- Mindegyik felfelé tart, Wedge.

- Micsoda?

- Társaságot kaptunk.

Wedge Winter felé mutatott.

- Kapcsold a Forgalomirányítást! Tudni akarom, mi van odafent.

- Meglesz - Winter ujjai szélsebesen jártak, minek eredményeképpen a bolygó összezsugorodott, és körötte megjelentek mindenfelé orbitáló állomások, ha jók és szatellitek. A Lázadó flotta sapkaként borult az éjszakai féltekére. Valamivel távolabb a Gola állomások és csillagrombolók igyekeztek feléjük.

- Nincs ennél jobb nézőpontunk? Mondjuk a tükörállomásból, amit átállítottál.

Winter a fejét rázta.

- Onnan nincs vizuális kapcsolat. A katonai hajók pedig függetlenek a felszíntől, így az ő képeiket sem tudom elvenni. Tudjuk, hol vannak, de nem tudjuk, mit csinálnak.

Néhány rés támadt a hajók alkotta arcvonalon. Wedge tudta, hogy a veszteség kicsi, de akkor is elkeserítette. A flotta és a védőerők erejét összevetve aligha jelentenek problémát a Lázadókra nézve. Megsebeznek, lelassítanak minket, de vajon a Coruscanttól távol tudnak tartani bennünket? Nem. Ez nyilvánvaló, és ezt mindenki tudja, úgyhogy a mai nap veszteségei teljességgel szükségtelenek.

Tycho az űrben lebegő egyik platformra mutatott.

- Fogadok, hogy ez a Gola III. A nehéz csatahajóink addig nem szállhatnak szembe vele, amíg nem végeztek a rombolókkal. Nincs annyira jó fegyverzete, mint a Victory osztályú rombolóknak, de komoly veszteséget okozhat a flotta két szárnyának.

- Valamelyik felszíni telepítésű rakétakilövő állomást nem tudnád átprogramozni ellenük?

Winter a fejét rázta.

- Corrant és a többi Fejvadászt leszámítva nincs emberünk idelent. Valóban szép volna, ha a Gola megszórná az általunk gerjesztett vihargócot, de ezt nem mostanában tudjuk elrendezni.

Tycho vállat vont.

- Nézd a dolgok naposabb oldalát, Wedge.

- Miért, van olyan is?

- Van bizony, mert ha onnan célba vesznek minket, hamu sem marad belőlünk.

- Ezt én nem nevezném naposabb oldalnak, Tycho - kapta fel a fejét Wedge. - Bár a fene tudja. Tulajdonképpen lehet, hogy igazad van.

***

- Harc nélkül feladni, Needa hadnagy? - nézett Pedetsen Needára a homlokát ráncolva. - Egy protontorpedó, és szabad utunk van. Én kettőt is kilőnék.

Needa zavartan pillantott fel.

- Kettőt akar elherdálni?

- Nem, két új lapot kérek! - pillantott a kadét a lapjaira. - Protontorpedóból pedig egyet se.

- De hát jönnek a Lázadók! - mutatott Needa az ablakon túlra. - Tennünk kell valamit!

Pedetsen megrázta a fejét, és kiterítette a lapjait az asztalra.

- Uram. Ha bármit teszünk, meghalunk. Most mindkét oldalon hősök fognak születni, de én nem hiszem, hogy a hősöknek ebből túl nagy hasznuk származna. Mag aztán, akárkinek a kezébe kerül a Császári Központ, vagy ha úgy tetszik, a Coruscant - azoknak szükségük lesz a tükörrelékre és a személyzetre.

Needa ismét kipillantott a flottára.

- De azok ott Lázadók.

- Gondolja, hogy nekik nem leszünk jó munkaerő? - mosolyodott el Pedetsen. - Talán még hősöknek is tarthatnak minket.

- Minek?

- Hé, nem a maga unokatestvérét ölte meg Darth Vader, amiért hagyta megszökni Han Solót a Hothról? Ha úgy vesszük, a maga rokona Lázadó-szimpatizáns volt. Ha úgy vesszük, maga azért vezekel itt, mert gyanúba került, de semmit nem tudtak magára bizonyítani.

Igen, így is fel lehet fogni a dolgokat, vonta össze a szemöldökét Needa.

- És azt hiszi, a Lázadók ezt elhiszik?

- Nem tudom, csak azt, hogy ha meghalunk, magának nem lesz lehetősége meggyőzni őket arról, hogy lojális legénységével egyetemben időtlen idők óta az ő eljövetelükre várt - Pedetsen egykedvűen keverni kezdte a kártyát. - A döntés a magáé, uram. Cselekedjen belátása szerint.

Needa elgondolkodott, majd bólintott.

- Úgy döntöttem, hogy nem döntök. Ha bármit teszünk, a halált kockáztatjuk vele. Végül is nem tehetünk semmit, ezért semmi okunk arra, hogy döntsünk.

Remegés rázta meg az ONETS 2711-et. Needa a falnak támaszkodott, s érezte, hogy a tükörállomás megmozdul.

- Elfordulunk.

- Tudom - mosolygott rá Pedetsen. - Valaki tehát döntött maga helyett.

***

A Home One fedélzetén a káosz volt az úr. Száz meg száz hang kiáltozott, mindenki egymással vitatkozott. A hangzavar közepén Ackbar admirális üldögélt, a komján a részlegvezetők jelentéseit figyelte. A két birodalmi csillagromboló, amelyik elsőnek szállt be a harcba, a Triumph és a Monarch volt. Már az Emancipator és a Liberator is tüzelt. A Triumph egyik oldali pajzsa megsérült, s a hajó gyorsan megfordult, hogy a védett oldalát mutassa a lázadók felé.

Noha a Triumph problémája nyugtatóan hatott Ackbarra, a Gola Űr- védelmi Bázisok jelensége annál inkább nyugtalanította. A flotta számos kisebb hajójának okozott kellemetlenséget, és sokat harcképtelenné is tett. A platform parancsnoka protontorpedó-sorozatokkal irtotta a célpontokat, míg a turbólézerét védelmi célokra használta. A Coruscant felszínéről felszálló TIE-gépeknek még fedezéket is nyújtott az odafent folyó tűzharc. A tény, hogy a védelmi platformok nem tudtak manőverezni, nem tette őket kevésbé veszélyesekké, mint a csillagrombolókat, s leküzdésük sok áldozatba kerülhet.

Ackbar a quarrenre pillantott, aki a parancsnoki állás felé közeledet.

- Mi a baj, Sirlul parancsnok? Valami baj van az állomással?

- Meglehet... - mondta remegő hangon, és kimutatott az ablakon. - A tükör megmozdult.

- És az miért...?

Mielőtt Sirlul választ adhatott volna Ackbar kérdésére, a tökürpanelek magálltak. Az orbitális állomás erősen koncentrálta a napfényt, ami szabad szemmel egyébként nem volt látható - annál inkább a fókuszpont, ahová a fényt koncentrálta. A Gola III platform peremén vakító fénykör jelent meg.

Körülötte vékony, ezüstös repedések keletkeztek, mint amikor összeroppan egy jégtábla, majd a fényes folt komótosan végigmászott az állomás felszínén, és fekete csíkot húzva maga után újra kiúszott az űrbe.

A quarren összecsapta a kezét.

- A fénysugár átmérője a fókuszpontban úgy tizenkét és fél méter lehet. Ilyen hosszú egy X-szárnyú.

Az állomás pereménél a rés kiszélesedett, mert a sugár visszatért. A turbólézerek telepei már égtek is. a láncreakciót Ackbar jól megfigyelhette, amint a szomszédos cellák sorra lángra kaptak, mígnem a tűz az egész állomást elborította. A fémlemezek először vörössé váltak, majd elfehéredtek, végül elpárologtak. A koncentrált napfény egyre mélyebbre hatolt, és mindent elégetett, ami az útjába került.

Ackbar felpillantott.

- Ha a platform abbahagyja a tüzelést, küldje oda a Devoniant és a Rylothot! Azt akarom, hogy az emberek segítsenek az állomás túlélőin.

- Igen, uram, de mind a Devonian, mind a Ryloth fedélzetén több száz katona van. Az állomáson ezren is lehetnek.

- Már nincsenek annyian parancsnok - Ackbar éppen behunyta a szemét, amikor odakint, az állomás közepén kisebb robbanás látszott. - Akik életben maradnak, nem fognak ellenségesen viselkedni. Ellenben el akarnak menekülni onnan, és mi segítünk nekik ebben. Áttelepítjük őket más Gola állomásokra, hogy elmondhassák, mi történt velük. Időt hagyok a parancsnokuknak, hogy gondolkozzon, így talán a többi platformot meg tudjuk kímélni.